Alkotások

Mert ez én vagyok

Mindig is az volt a vágyam, hogy lovak vegyenek körül, de nem gondoltam volna, hogy ez sikerül is valaha...

Mexikóban Las Lomasban élek egy kis településen. 13 éves vagyok, és a nevem Izabella Lobi. 5 éves voltam, mikor Apám meghalt egy lovas balesetben, azóta anya nem enged lovak közelébe. Félt. Régebben mikor apa még köztünk volt el kezdett tanítani lovagolni. Azóta érzem, hogy pezseg a vérem, és alig bírom tartóztatni magam, mikor meglátok egy lovat. Gondoljatok bele Mexikóban élek, ráadásul, egy kis faluban, ahol szinte mindenki még lovon közlekedik... csak én nem.

A mai nap is ugyan olyannak ígérkezett, mint a többi, a suliban végig ültem az unalmas órákat, és szünetekben a lovas könyveimet olvastam. Nincsen sok barátom mert én nem értem az ,,emberek" nyelvét. Csak az állatok vannak nekem.Az emberek lehetnek mérgesek, és haragtartóak, de egy állat nem ilyen...

Haza felé baktattam könyveimmel a kezemben,és néztem egy csodás pej lovat, amelyik elhaladt mellettem a lovasával. Biztosan musztáng, mert itt nagy ritkaság, ha nem az. Megszaporázom lépteimet, hogy a lóval szinte egymás mellett menjünk, legalább hazafele nem leszek magányos. Észre sem veszem, hogy a ló hátán ülő kb. 15 éves fiú engem bámul. Én a lovat nézem, a fiú, és a ló pedig engem. Önkénytelenül suttogok a lóhoz, és élvezem, hogy a szellő előre fújja barna hajamat. Elmerengtem, és észre sem vettem, hogy egy kígyó tekereg a földön pont a ló előtt. A szemem sarkából észre veszem nyújtózkodó táncát, és megijedek, ha az a kígyó megmarja a lovat, lehet, hogy el is pusztul! Bal kezemmel a kantárhoz nyúlok, a jobbal pedig a szügyét nyomom. A ló megtorpan, a fiú meg ijed, és a kígyó mar!!! Nem tudok mást tenni, oda ugrok a ló elé. Hirtelen éles nyilallást érzek a lábamban, és minden elhomályosodik.

Ki nyitom a szemem. Fejem erősen lüktet. Még minden homályos, de két alak kivehető. Valami puhát érzek a hátam alatt. A kép élesedik, és már látokEgy kedves arcú nő áll ott, és az a fiú, aki a lovaon ült. Az asszony megszólal:
-Pablo gyere, kinyitott a szemét, ilyenkor már magánál van?- a kerek arcú nő kedvesen mosolygott rám, barna haja fel volt kontyozva, és zöld szeméből a színtiszta aggodalom sugárzott. A fiú csak mereven bámult rám. Szemében látszik a félelem. Hirtelen egy nagy termetű erős arccsontozatú, de annál kedvesebb szemű ember lépett be abba a kicsiny kis szobába, ahol feküdtem.
- Szia!- Hangzott fel mély hangja-érted amit mondok?
Fejemben a lüktetés már igazán gyenge lett.
- Igen, értem!-válaszoltam rekedten.
- Jólvan, most már nem lesz semmi baj, a kígyó nem harapta meg nagyon, csak egyhe kábaságot okozott, a seb pedig hamar begyógyul, úgy 2-3 nap. Most hagyjátok pihenni.
Kimentek, én pedig visszaszenderegetm.

Amikor felébredtem, felültem az ágyban. Bejött a fiú a szobába, egy pohárral a kezében. Barna szeme csillogot, illett sötétbarna hajához. Felálltam, és még így is fél fejjel alacsonyabb voltam nála.
-Szia! Peter vagyok!-mondta-Téged hogy hívnak?
-Izabella.
-Miért tetted?-érdeklődött
- Mit?-kérdezetem, nem tudtam mit szeretne
- Miért ugrottál ki Alexa elé? Hogy ne marja meg a kígyó?
- Igen, azt hiszem-hirtelen megértettem,mire céloz -csak úgy reflexserűen jött.
Egy percig néztük egymást, és utána megszólalt:
- Köszönöm!
-Ne köszöd!
- De, igen, mert, ha Alexát marta volna meg az a kígyó, akkornem tudom mit csináltam volna!
- Uram Isten! Anya biztosan otthon halálra aggóddja magát! Jutott hirtelen eszebe
- Nem, apám felhívta anyukádat, mert magtalálta az ellenőrződet, ahol benne volt a telefonszáma! Most hétvégén itt maradhatsz nálunk, amíg be nem gyógyul a sebed.
Egymásramosolyogtuk.
Rápillantottam az órára. Fél ötöt mutatott.
- Szereted a lovakat?- Kérdezte Peter
Én elmeséltem neki, hogy anya miért nem enged lovagolni, és hogy ez milyen rossz.
Váratlanul egy kérdést tett fel a fiú:
- Nincsen kedved kijönni az istállóba?
Még szép hogy igen! Bólintottam. Felálltam, a lábam egy kicsit sajgott, de nem nagyon.

Fél órával később nagyon boldog voltam, Peterék kis istállója, ahol hat ló van a legjobb hely a világon. Kint voltunk a szörkülrtben. Peter azt mondta, akar mutatni valamit. Egy negyed óra után megszólalt:
-Nézd ott!-mutatott egy fához.
Mi egy bokor mögött kuporodtunk. A fánál egy gyönyörű musztáng csődör állt. Feje kecses farja kerek, lapocskái erősek.
- Egy éve, hogy elszökött Mr. Wite farmjáról, azóta kóborol, és már saját ménese is van, a legszebb kancákból. Be törték, de Mr. Wite kínozta, és azóta senik sem ült a hátán! Azt mondják, hogy akinek sikerül ráülni, azt még az Isten is lóhátra teremtette.-suttogta
Fejembe szállt mondatai alatt az a gondolat, hogy oda megyek hozzá.
- Oda megyek! jelentettem ki.
- Hogy mit akarsz?!
-Oda megyek!- jelentettem ki határozottan!
- Vigyázz vele, ha bármi baj van hozom inkább Alexát
Elfutott az ellenkező irányba a fák közé. Lassan felálltam, és el kezdtem dúdolni, egy ismerős zene dallamát.
A ló felfigyelt rám, felemelte fejét, és lépett egyet hátra. Kiegyenesedtem.Kezemet lassan kinyújtottam. Egy lépést tettem felé. Horkantott. Még közelebb léptem. Már csak 1-2 lépés választott el tőle. Még egy lépést tettem, kezemet hozzáérintettem az orrához. Sejmes volt. A musztáng mereven bámut le rám. Így álltunk majdnem két percig, mikoregy lépést lépet felém! Bízik bennem! Éreztem. Megsimogattam a fejét. Bőre sima, szőre puha volt.Egyre inkább a fara felé húztam a kezem. A háta közepénél megálltam. Éreztem, hogy most mit kell tennem.Ránehezkedtem a kezemre. A ló még mindig csak állt. Emelkedtem. Lábam átlendül. Ráültem. Nem élvezhettem sokáig, mert Peter jelent meg Alexandra hátán. Szája tátva marad. A musztáng el kezett feléjük menni. Éreztem a ritmusát, és egyé olvadtam a lóval. Hirtelen megfordult, és elkezdett vágtázni, erősen belekapaszkodtam a sörényébe, Alexandra követett Peterrel. Vágtattunk, egy negyed órán át, és közben olyan felemelő érzés volt, amit nem lehet szavakkal megfogalmazni.  Egy enyfhe lejtő fölé értünk. A musztáng a pereméig vágtázott , és hirtelen a holdényben kb. 20 darab ló formája rajzolódott ki. A ló nyerített, a töbiiek horkantottak, és felvágtáztak  dombon. Csodálatos volt. Egy közeli patak felé vágtáztam a vadlovakall, és persze Alexandrával, és lovasával. .....